Menu

Egy kontrasztos este...

Egy kontrasztos este...

Ez most egy olyan poszt lesz, amilyeneket régen, még boldogult ifjúkoromban írtam (három éve is már, talán) amikor még lelkesedtem mindenért, ami koncert meg élőzene. Azóta persze megöregedtem, cinikussá váltam, és lustává is, már ami a téliesedő időjárású estéken való koncertre elindulást illeti…

De néha azért még erőt veszek magamon.

Az van, hogy most szombaton két helyre is mennem kellet (vagyis menni akartam, na!) és ezek eltérő jellege nagyon is érdekes elmélkedésekre adott okot.

Az első napirendi pont CéAnne lemez (vagyis kazetta) bemutató koncertje volt, aminek nem a pezsgő belváros, hanem a messzi-messzi budai hegyekben található Barlangterasz, vagyis a Pál söröző adott otthont. Igazából persze ez annyira nincs is messze, kocsival pár perc, de a Kolosy térről rendes kék BKV busz megy oda, ami ráadásul pont ott is áll meg. De azért van egy kis világvége feeling, pláne este, sok világos épület nincs a környéken, a fák meg a sziklák, meg az egyéb vadonbeli tereptárgyak között áll egy turistaház szerű valami, ami messziről hívogat, mintegy a vadon közepén apró vigaszt nyújtó barátságos oázisként. Szépen ki is van világítva, és belépve prémvadászok, aranyásók, kalandorok vegyes, vidáman iszogató, és bátran verekedő csapatát találjuk.

Na jó, nem egészen ez a helyzet, de a feeling nagyon is ilyen. Az épület igazából a barlang »látogatóközpontja« itt lehet belépőt venni, és van egy büfé is. És itt egy ideje hétvégenként koncerteket rendeznek. Hogy hogyan és miért és kinek jutott ez eszébe egyáltalán, arról majd még írunk egyszer, mindenesetre a dolog varázsfaktora elég jó…

Itt dalolt most nekünk Anna, nagyon-nagyon jól. A koncert kétszer 40 perces volt, így nem csak a kazetta dalait hallhattuk, hanem feldolgozásokat, számára kedves dalokat, de például a saját szülinapjára írt 27 című dal magyar nyelvű változatát, vagy épp az álmai gitárjának beszerzését némileg hátráltató iparűzési adóról írt dalát is. Nem voltunk sokan, de erről most nem is nyitok újabb siránkozó bekezdéseket, esett már arról elég szó, hogy Facebookos lájkokat, meg undi kedves szívecskéket nyilván könnyebb adni, mint elmenni egy koncertre.

Annát csak távolabbról ismerem, de itt úgy éreztem, nagyon is közeli barát, hangulatos, közvetlen, kifejezetten jó érzéseket keltő koncertben lehetett részünk. Valahogy nyugodtnak, kisimultnak meg harmonikusnak tűnt, és ez nagyon jól érezhető volt a dalokban is. Félreértés ne essék, mindig is jó előadónak tartottam, nemcsak a hangja okán, hanem a színpadi viselkedése, jelenléte is ügyes, magával ragadó, de most a szokásoshoz képest is kötetlenebb, laza, vidám jelenség volt. A dalai pedig jók, és ez az ukulelével vagy gitárral kísért ének - ami, mint műfaj, azért messze nem egy forradalmi újítás - nála valahogy egy nagyon teljes, komplex produkcióvá kezd összeállni. Hozzátartozik a történethez, hogy én Annát mint a Sonar Bistro meg persze a The Mighty Fishers énekesnőjét kedveltem meg, és amikor elkezdte ezt az ukulele/ének utat járni, akkor ez nekem nem tűnt túl jó ötletnek. De mára mindent máshogy látok már, ez egy jó projekt, és talán épp azért, mert - bár ezt sokan csinálják - Anna kialakította ebben az előadásmódban a saját, összetéveszthetetlen stílusát.

De egyszer minden jó véget ér (csak a rossz tart örökké) és ennek a koncertnek is vége lett. Ki kellett menjünk megint a vadonba, a focipályányi üres parkolóban álldogáló autóhoz, közben kicselezve a medvéket meg a farkasokat. Majd elindulni vissza a városba, amiről ekkor még azt gondolhattuk, maga a civilizáció...

A második programpont Edi (Nagy Edi, tudjátok!) szülinapja volt, ami a világegyetem átellenes pontján, a kies Dob utca Lámpás nevű helyén volt. Ott kezdődött, hogy mentem három kört lépésben a kerületben, mire meg tudtam állni valahol. Közben persze láttam, hogy a világ túlnépesedése valóban akut probléma lehet, ennyire kis helyre ennyi embert összezsúfolni semmiképp sem természetes. Hömpölyögtek és cammogtak és ácsorogtak minden talpalatnyi helyén a bulinegyednek. Aztán valahogy megálltam, és visszacaplattam a helyre, kerülgetve a millió ácsorgó, cammogó és hömpölygő embert. Sokan voltak, na. Gondoltam ekkor még... De ahogy odaértem a Lámpáshoz, átértékeltem magamban az addig tapasztaltakat, ugyanis itt kiderült, a TÖMEG az bizony mást jelent. Merthogy vannak fokozatai a dolognak, és hát a Lámpásban tapasztalható nyüzsi az számomra már az elviselhetetlen fölött volt egy fokozattal. A Lámpás purgatóriumában helységeiben igazából csak két dolgot nem lehetett: menni, meg megállni. Menni a többiektől nem lehet, akik állnak, állni meg azoktól, akik menni akartak.

Mire eljutottam a célszemélyhez, gondolatban már be is rendeztem a minden lakott területtől legalább 100 mérföldnyire található alaszkai faházamat. Ezt gyorsan kifejtettem Edinek is, odaadtam a szülinapi kék bort (a kék bor trendi, csak mondom, nincs szülinap kék bor nélkül), és elmenekültem. (Hozzátartozik a teljes képhez, hogy maga Lámpás is szülinapot ünnepelt, azt hiszem 13 éve működnek, és hát ez is vonzott némi plusz tömeget.)

Hazafelé végig azon töprengtem, hogy vajon miért is járnak emberek szórakozni? Egyfelől ott volt az első hely, egy hangulatos, barátságos, kellemesen kedvező árakkal, és döbbenetesen jó koncerttel bíró hely, ami azért a fenti eszmefuttatásom ellenére egyáltalán nincs annyira messze, másfelől a bulinegyed, ami mára a tömegen kívül szinte semmit nem tud felmutatni. Pontosabban nyilván igen, ott is van sok jó koncert, gasztronómiai csodák, miegymás, de a tömeg mindenre rányomja a bélyegét. Anno itt a klubkoncert blogon épp a bulinegyed koncertjeiről kezdtünk írni, de most azt gondolom, innentől még ritkábban fogok oda beesni. Maximum, ha CéAnne játszik. Vagy Edi. A maradék esetben inkább választom a Barlangteraszt

Az alábbi galériában van pár kép Annáról, meg a Barlangteraszról. A bulinegyedben ácsorgó és hömpölygő tömegről nincs, azt el kell hinnetek becsületszóra:

Utolsó módosítás: péntek, 24 november 2017 18:41

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?