Menu

Metoo vagy profizmus?

Metoo vagy profizmus?

Pár perce egy ismerős énekesnő kirakott egy posztot (a most nagyon menő #metoo hashtaggel) a Facebook oldalára, egy - gondolom valós - korábbi üzenetváltásáról, ahol egy fickó bepróbálkozott nála, - megint csak gondolom - épp az időnként viszonylag szabados, bevállalós Facebook jelenléte (fényképek és posztok) miatt.

Tudom, igazából erre nem is kéne reagálni semmit, magánügy. Mindenkinél más a mérték, máshogy érzi, hogy mit tart még megengedhetőnek, és ha akarja, persze azt is maga dönti el, hogy erre vajon hogyan kéne reagáljanak mások. (Khmm.) Meg aztán ebben a témában már mindenki (beleértve a sarki péket és a birkózóedzőt is) véleményt nyilvánított. 

De azért van a kérdésnek egy olyan oldala is, ami kezdő zenészeknek, művészeknek igenis fontos, és általuk eldöntendő és eldönthető része ennek az egész sztorifolyamnak. Ez az írásocska csak erről szól, a teljes, és igen komplex kérdéskörbe eszünk ágában nincs belemenni...

Előrebocsátom - mintegy margóként és sorvezetőként - hogy természetesen az általános tisztelet és megbecsülés mindenkit megillet. Nem képezi vita tárgyát, hogy mindenféle erőszak - akárcsak verbális is - elítélendő. És az sem, hogy pusztán az öltözködés, mondjuk egy miniszoknya viselése, vagy épp a közvetlenség, például egy mosoly bárkit is feljogosíthatna bármilyen, nem kölcsönös belegyezésen és akaraton nyugvó tettre. Továbbá az is igaz, hogy nem korrekt dolog az áldozatok hibáztatása, vagyis ez esetben az öltözködést, a mosolygást tekinteni kiváltó oknak.

Nem is teszem.

Bár, itt már lehetnek fokozatok, és kevésbé fennkölt pillanataimban mondjuk esetleg eszembe juthat, hogy ha a nyócker egy rosszabb hírű kocsmájában kiállok kiabálva a söntés elé, hogy én vagyok a legerősebb, és senki ne merjen beszólni, aztán mondjuk egy óra múlva térek csak magamhoz, mert addigra tudnak fellocsolni a kapott ütések után, akkor vajon hivatkozhatok-e a mindenkit megillető tiszteletre.

De ezt most hagyjuk. Nézzük inkább a klubkoncert.com profiljába jobban vágó aspektusokat, mert ezek a fontosak:

Egy zenész, egy előadóművész, egy énekes nyilván okosan, pontosan kell felépítse a karrierjét, és az, hogy mit és hogyan posztol magáról nagyon is meghatározza azt, hogyan gondolkoznak róla. Ez bizony egy szakma, amit tudni kell művelni. Tudjuk azt, hogy milyen zenét játszunk, milyen a közönségünk, milyen irányzatokra vevő. És aztán tudatosan, ezt az 'igényt' összehangolva a saját magunkról alkotott képpel, pontosan követve a kitalált és leírt útmutatónkat kell megjelenjünk. Fontos tudni, hogy itt most senkit nem érdekel, hogy az adott előadó is ember, és vannak (lehetnek) jobb-rosszabb pillanatai. Ez munka, és profizmus, és a jövőjük záloga, oda kell rá figyelni. Van jó példa elég, Jónás Vera, vagy mondjuk Boggie Facebook oldalán nem találunk egyetlen olyan posztot, hozzászólást, képet, ami bármilyen félreértésre, vagy akármikor később pironkodásra adhatna okot. Profik. Nyilván nekik is vannak hullámvölgyeik, nekik is van/lehet néha szükségük megerősítésre, de ezt nem a Facebookon élik ki. Ott egyféle, profi képet mutatnak magukról, ami kiszámítható, és ami épp azt a képet erősíti, amit a rajongóik megszoktak és elvárnak. Van persze olyan, hogy egy előadó változtat, évek alatt változhat a zenei érdeklődése, a világról, vagy épp a saját magáról alkotott képe, de ezt is átgondoltan, kiegyensúlyozottan, fokozatosan kell és lehet megjeéeníteni, ezt is teszik sokan.  

El lehet - és kell - dönteni előre, hogy valaki a képességeivel, a tudásával akarja vinni valamire, vagy a »dejónővagyok” jellegű fényképeivel és a bevállalós posztjaival. (Mert ugye az sem mindegy, hogy a mások posztjaira hogyan kommentel, vagy épp a saját képei alá érkező kommentekre hogyan reagál...) Választhatja az utóbbit, de akkor azért ne csodálkozzon, ha ezt komolyan is veszik. És hogy a „jónőség” még szintén nem jogosít fel senkit arra, hogy próbálkozzon? Hát hogyne, ez is igaz, persze. De azért az is, hogy bizony önámítás és nettó szemforgató hazugság, ha bárki, aki ezzel a módszerrel él, utóbb azt állítja, hogy nem azért teszi ki a jónős képeket és posztokat, hogy ezzel figyelmet keltsen maga iránt. (Miközben írhatna mondjuk jó dalokat magának és/vagy a zenekarának és megpróbálhatna azzal figyelmet felkelteni.) A kezdő előadók között nagyon sok olyan van, ahol látszik, hogy bizony ez nincs átgondolva. Cserélgetik a profilképeket a szexis és a visszafogott között, napokig csak finom, visszafogott idézetek kerülnek ki, majd valami bevállalós tartalom, a kommentek között mindenféle, néha szinte tapintható túlfűtöttséggel. Mi meg ilyenkor csak nézünk, és csóváljuk a fejünk. Van ugyanakkor jó példa is, vannak azért ugyanebből a korosztályból olyanok is akik ezt tudatosan művelik, értik, hogyan működik a net és főképp a közösségi portálok. Nekik drukkolunk is. Teli a net az útjukat kereső, mindenféle belső viharokkal, ellentmondásokkal küzdő fiatal előadókkal, akik sokszor gondolják azt, hogy a szexisség, - vagy épp pasiként a macsóság - egy mindent vivő ütőkártya a kezükben. Pedig ez nincs így, vagy legalábbis csak akkor, ha a lelkükben nagyon is rendben van minden, és tudják, mit is tesznek, és miért. De akiknél látszik, hogy az útkeresés megy ezerrel, és váltogatják a képeik meg a posztjaik stílusát, tartalmát folyamatosan, hát, náluk volna némi átgondolni való...  

Mindegy amúgy. A tisztelet fontos, a szabadság is, hogyne. De talán az is, hogy idejében gondolkozzunk, és találjuk ki előre, mit is szeretnénk csinálni, hogyan és mi az amit igazán magunkénak érzünk, amivel azonosulni tudunk... 

De írtam az elején, ez igazából nem az én gondom. Nem érint közvetlenül. Ha valaki úgy gondolja, bármit posztolgathat a pillanatnyi hangulata alapján, aztán két nap múlva, amikor már máshogy érzi a dolgot, jól megsértődhet, hogy a maga keltette hullámok visszatértükben meghintáztatják a csónakot amiben ül? Hát tegye. Mindenesetre én továbbra is inkább a zenére és a dalokra összpontosító előadókra figyelnék. A többieknek meg jó ringatózást a csónakban. 

Update!

Megkaptam, hogy de hát a magán - tehát nem a rajongóknak szóló hivatalos - profiljukra már miért ne posztolhatnának bármit magukról? Hát, van egy rossz hírem: nincs olyan, hogy magán profil. Egy előadónál, egy művésznél, és úgy általában bármilyen közéleti szereplőnél nincs. Ha ez nem egyértelmű, akkor végképp nagy a gond...

A másik a barátoktól érkező lájkok meg szívecskék kérdése. Szóval, nyilván jó érzés, ha egy rólunk készült fénykép, vagy egy bevállalósabb duma alatt elkezdenek szaporodni a mancsok és a szívecskék. De ugye 2017-ben már senki nem hiszi, hogy a barátoktól jövő ilyen kis jelek valós érzelmeket tükröznek? Persze, nyilván vannak köztük őszinték is, de nagyon sok olyan is, ami csak amolyan automatikus adott, vagy épp önreklám célból kikerülő jelzés. Nincs amúgy ezzel baj, örülhetünk neki, de annak fokmérőjeként tekinteni, hogy az adott lépésünk tényleg jó-e, és tényleg tetszik-e a népeknek, hát nem tűnik túl okos dolognak. (Mondjuk én amúgy is a kritikákban hiszek inkább, abból lehet tanulni, egy automatikus baráti vállveregetés csak a lelkünknek esik jól, de szakmailag előre nem visz...)

 

Utolsó módosítás: vasárnap, 05 november 2017 08:20
Több poszt ebben a témában: « Visszatekintés Forgassunk Nagy Edi videót! »

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?