Menu

Fogadalmak vagy lista?

Fogadalmak vagy lista?

Dacára annak, hogy ilyentájt, év vége felé mindenhol arról olvashatunk, hogy az új év beköszönte kapcsán hozott döntéseink, fogadalmaink, vállalásaink ritkán hoznak igazi változást, azért a legtöbbünk mégiscsak ilyenkor szedi leltárba, mit is ért el eddig, és mit szeretne a következő (most még tiszta) évben elérni. Nyilván nincs ez máshogy a zenészeknél sem. A zeneipar ráadásul tényleg nem könnyű terep, vélhetően több az olyan zenész, aki elégedetlen az elmúlt évével, mint aki valóban elérte amit szeretett volna.

Valójában persze az új év nem jelent valós határvonalat. Az újdonság, a »tiszta lap« varázsa hamar elenyészik a januári hideg szürkeségben. Jönnek a csekkek, fizetnivalók, nyűgök, felemelik a próbaterem bérleti díját, lelép a zenésztársunk, pedig már épp megtanulta az összes dalunk.

És még a nap sem süt.

Tudjuk mindannyian, változni nekünk kell, abból lehet csak látható eredmény, épp ezért talán inkább azt érdemes ilyenkor év végén átnézni, mit és hogyan csináltunk eddig. És szembenézni azzal, hogy ha nem értük el a kívánt eredményt, akkor az eddigi módszereink, elképzelésünk esetleg nem jó, és ideje volna helyette egy gyökeresen eltérőt találunk.

Igen, az is igaz, hogy a zene meg úgy általában a művészet persze folyamatos változás, fejlődés, tehát egy új év igenis hozhat mást pusztán amiatt is, hogy egy évvel rutinosabbak, tapasztaltabbak lettünk. Jobb dalokat írunk, jobban játszunk. Mondjuk mostanra rakunk össze egy albumnyi dalt. De most nem erről beszélek.

A „mostantól jobban odafigyelek”, „több energiát teszek bele”, „komolyabban veszem”-féle megközelítés első lépésnek jó, de önmagában sajnos ritkán elég. Ez épp olyan, mint hogy az új évtől sportolni fogunk, lefogyunk, letesszük a cigarettát. Igazából eddig is tudtuk, hogy ezt kéne tegyük, csak valahogy mégsem tettük. Azok a tényezők, amik eddig hátráltattak ebben, velünk maradnak az új évben is. Az igazi ugráshoz sokszor igen komoly változtatásokra van szükség. Néha egész odáig kell visszanyúlnunk, hogy megnézzük, rend van-e az életünkben? Az alapok hogy néznek ki? Hogyan és kivel lakunk? Alkalmas-e az életünk arra, hogy tudjuk tartani az ígéreteket, vállalásainkat, a határidőket? Tudunk-e maximálisan a céljainkra figyelni vagy valami más elviszi a figyelmünk? De ugyanígy vehetjük az embereket is körülöttünk: Az évek alatt magunk köré gyűjtött emberek mennyi támogatást, segítséget tudtak adni nekünk? Egyáltalán: olyan embereket gyűjtöttünk-e, akik segítenek, vagy olyanokat, akikkel ugyan jól érezzük magunkat, de inkább visszahúznak?

Ha nem ott tartunk, ahol szeretnénk, akkor jó eséllyel ezeknél a pontoknál valami gond lehet. Itt bizony nekünk kell változni, akár gyökeresen. A komoly változáshoz viszont egy szóbeli fogadalomnál jóval komolyabb ösztönzőre lesz szükségünk. Valamire, ami pontosan megmutatja, mit kell tegyünk, és nem hagyja, hogy bármi, ami pillanatnyilag fontosabbnak tűnik, elvonja a figyelmünk.  

Írjunk listát!

Millió megoldandó dolog merülhet fel, egy közös van bennük, hogy mi nyertük meg a feladatot, hogy változtassunk ezeken. A megoldás első lépése lehet a LISTA. Aki foglalkozott marketinggel, vagy épp önfejlesztéssel, biztos találkozott a feladatlistákkal. A rossz szokások, beidegződések megváltoztatása sokszor nagyon nehéz, az első lépés mindig egy őszinte feltárás, ha úgy vesszük, beismerés saját magunkkal szemben. Ehhez pedig a legjobb megoldás, ha listába szedjük a problémákat. Üljünk le egy papírral, tollal, és szedjük össze, hogyan is állunk. Írásban az ember kényszerűen alaposabb. Fejben dolgozva könnyen átsiklunk problémákon, de ha leírjuk a gondjaink, őszintén, akkor ott minden sorra kell kerüljön, és ha a kész listát visszaolvassuk, sokszor már akkor kirajzolódik, hol lyukas a hajónk...

Banálisan hangzik, de elsőként nyugodtan írjuk le, mit is várunk a zenétől? Miért szeretjük, és milyen jellegű sikert szeretnénk, egyáltalán mit tartunk sikernek? Mi lenne az az ideális zenészlét, amit »rajzolnánk« magunknak? Például milyen jellegű közönségnek és milyen koncerteken szeretünk úgy igazából fellépni? (Motiváció sokféle lehet, a szokásos "azért lettem gitáros, mert így könnyű csajozni"-tól a "színpad az életem"-ig, de az is lehet, hogy ha magunkba nézünk, nem is találunk épp aktuális hajtóerőt, csak a megszokást, vagy épp valami dühös elkeseredettséget, hogy azért is meg kell mutassuk végre a világnak, hogy mi jók vagyunk. Ez amúgy mind lehet hajtóerő, de lássuk tisztán, mi miből táplálkozunk.)

Bátran bontsuk szét a dolgot, külön-külön írjuk le, hogy mi a helyzet a zenekarnál, a tagokat végignézve kitől mire számíthatunk, például ki az, akinek hozzánk hasonlóan ez a legfontosabb projektje és ki az, aki a tapasztalatok szerint akkor van velünk, ha épp nincs más dolga. Nyugodtan megtehetjük - nem látja senki - hogy leírjuk a zenésztársak neveit egymás alá, majd melléjük írjuk, mit szeretünk bennük és mit nem. Ugyanezt megtehetjük az állandó segítőinkkel (pl.: fotós, vagy épp egy road, de akár egy menedzser) is, ha vannak ilyenek. Itt most nem csak az számít, szeretjük-e őket, hálásak vagyunk-e azért, hogy vannak, azt kell nézni, az adott, általuk végzett feladatra mennyire alkalmasak.

Aztán vegyük sorba, hogy szerintünk mire van szükségünk ahhoz, hogy a zenénk tényleg olyan legyen, amit megálmodtunk? Lehetséges, hogy kéne valaki, aki segít a hangszerelésben, vagy épp a szövegírásban, vagy épp jó lenne egy profibb gitáros, mert a mostani ugyan jó srác és jó barát, - 5 éves kora óta ismerjük, és volt egy csomó közös csajunk is vele - de egyszerűen nem képes lejátszani, amit mi kitalálunk, meg különben is túl sokat füvezik? Ezt mind írjuk le.

Szintén szedjük sorba, melyek azok a dolgok, amelyekre valahogy sosem jut idő, amikről tudjuk, hogy nem haladnak jól, pedig érezzük, hogy fontosak. (Ilyen lehet például a sajtóanyagok kérdése, vagy épp a koncertünk eventjére a barátok meghívása, de ilyen lehet az is, hogy egy ideje valahogy sehogy sem sikerül új dalt írnunk.)

Mindent szedjünk össze, még akár azt is, hogy milyen idegesítő, hogy a próbateremben hegyekben áll az üres energiaitalos doboz, meg a csikkek, mert páran a bandából egyszerűen képtelenek kivinni a szemetesig...

Aztán írjuk le a pontok mellé, de igazán őszintén, hogy az adott pontnál mi az, ami eddig visszatartott a megoldásától, mi az, ami miatt ezt még nem léptük meg, vagy értük el. Például nem akarunk konfrontálódni a zenésztársakkal, vagy épp nekünk is nagyon megfelel, hogy a próbáink hajnalig tartó bulizásokba torkolnak, hiszen pont ez, ami igazán tetszik a zenészlétből, és éjjel egykor nagyon nem érdekel, hogy emiatt másnap milyen állapotban érkezünk a munkahelyünkre. (Nem biztos, hogy ez baj, de le kell írni, aztán a végén meglátjuk.) A zenésztársaknál, segítőknél nyugodtan karikázzuk be azokat a tulajdonságaikat, amelyek előre viszik a projektet, és jelöljük azokat is, amelyekről - bár eddig elnéztük őket - tudjuk, hogy bizony gondokat okoznak. A megoldandó és a »nemszeretem« feladatok mellé írjuk le, mi a gondunk pontosan az adott munkával, miért is kerüljük? Itt nagyon fontos az öszinteség, ne elégedjünk meg annyival, hogy mondjuk nem szeretjük a saját produkciónkat kínálgatni a szervezőknek, próbáljunk abba is belelátni, hogy miért is nem? Talán nem tartjuk elég értékesnek? Ez is egy olyan rész, amivel szembe kell nézzünk.

Ha igazán komolyan gondoljuk, akár egy 1-től 10-ig terjedő pontozást is tehetünk, minél fontosabbnak érezzük a problémát, annál magasabb pontszámot adva neki. Súlyozhatunk ezzel a módszerrel, a végén, ha esetleg kiderülne, túl sok mindenen kell változtatni, a pontszámok segíthetnek a helyes sorrend felállításában. 

Ha ez megvan, már össze tudunk állítani egy feladatlistát, amiben ott lesz minden fontos dolog, és ott lesz benne a megoldás lehetősége is. Így lesz egy leírt anyagunk, amiből látni fogjuk, hol is vannak a gyenge láncszemek. Rakjuk fontossági sorrendbe a megoldandó feladatokat. És ekkor jöhet a fogadalom, pontosabban annak gyakorlati megvalósítása. Mostantól több energiát teszünk bele? Remek. Itt van leírva, mit kell tegyünk már ma és holnap és holnapután. Nézzük meg, mi az, amit ebből meg tudunk valósítani. Ezeknek essünk neki azonnal. Lehetnek olyan pontok is, amit magunk nem vagyunk képesek kezelni, ekkor kell átgondolni, ki tudhat ezekben segíteni? Persze a gitárosunk lecserélése mindenképp a mi dolgunk lesz, és az is, hogy mondjuk valami rendszert vigyünk az életünkbe. De például a Facebook oldalunk profi kezelésére, vagy épp a dalszövegeink írásához, netán a koncertek szervezéséhez igenis találhatunk segítséget, még akár a barátok, rokonok között is. (Az embereknek általában jóval több 'hasznosítható' kapcsolatuk van, mint aminek tudatában vannak. És sokan nem szeretnek szívességet kérni sem. Pedig ez a mi életünk, ezek a mi céljaink, miért nem használnánk ki minden lehetőséget ami előre vihet?) 

Millió eset lehetséges, a lényeg tényleg csak annyi, hogy őszintén írjuk le, mi a helyzet. Aztán ez alapján induljunk tovább, és ahányszor elbizonytalanodunk, vegyük elő ezt a listát. (A legjobb, ha rajzszöggel odarakjuk a falra a bejárati ajtóval, vagy az ágyunkkal szemben.)

És ha most valaki elolvasva ezt a posztot azt mondaná, hogy de hát ebben semmi újdonság nincs, annak azt válaszolom, hogy IGAZA VAN. Azonban az van, hogy rövidesen jövünk egy 2018-as terveket összeszedő és bemutató írással, aminek kapcsán sok zenésszel beszélgettünk. És bizony, bármennyire is olcsó és szúette okosságokat szedtem itt össze egy posztba, sokan lehetnek, akiknek ez mégsem teljesen evidens...

Utolsó módosítás: szombat, 30 december 2017 08:16
Több poszt ebben a témában: « Zenéről írni...

Mondja el véleményét:

Kérjük gondolja át, mit szeretne írni... A hozzászólások előzetes moderációt követően jelennek meg. Kérjük ne használjon HTML kódokat. Köszönjük.

Belépés or Feliratkozás

Elfelejtette jelszavát? / Elfelejtette felhasználónevét?